Összevesztünk. Sorozatozás közben 2x próbáltam meg rámászni. Egyszer visszautasított, mert túl gyors vagyok, másodjára pedig azért, mert túlságosan “tornagyakorlatos” voltam. És itt borult a bili. Elmondtam, hogy nem tudom, hogy hogy közeledjek felé, már nem is merek, mert mindig eltolt, visszautasít. Ezen felháborodott, hogy rátolom az egészet. Itt gyorsan közbevágtam, hogy tudom, hogy szar szitu van, sok a stressz és próbálok megértő lenni, nem akarok tapintatlan lenni. Erre visszadobta a labdát, hogy hát pedig mindig rosszul időzítek, ha pedig neki van kedve, akkor meg bénázom. Katasztrófa vagyok.

De pozitívum, hogy legalább elmondhattam amit akartam, miután megkértem rá, hogy hallgasson meg. Ez nagy dolog. Nem tudom, hogy hogy fogunk túljutni ezen a válságon.

Gratulálok magamnak, hogy 8 hónap alatt sikerült annyira megutáltatni magam vele, mintha ezer éve együtt lennénk. Utálja azokat a szófordulatokat, amikor többször elmondtam már, vagy dolgokat, amiket mindig elmondok, ha elmegyünk X dolog mellett a városban Y helyen. De idegesíti az, ahogy beszélek, hogy néha csattan a nyál a számban beszéd közben, vagy ahogy gesztikulálok. Szerintem ez ennyi volt. Ez vagyok én. Ez is én vagyok.

Elképesztő, hogy mennyire át tud billenni a hangulata 1-2 perc alatt. Egyik pillanatban még hozzám bújik és megölel (végre magától!), a következőben meg remeg a feje az idegtől ahogy mondja, hogy “utálom újpalotát, gyűlölöm ezt az országot!”

Nem sikerült a mai napot kibekkelni veszekedés nélkül.

Színházba készülődés közben hülyéskedtünk, E pedig megpaskolt ott lent. Mondtam neki, hogy ne viccelődj vele, tessék komolyan venni. Mondta, hogy ennyi libidóval örüljek, hogy hozzám ért ennyire is. Erre megkérdeztem, hogy komolyra fordítva a szót, velem van a baj? A válasz a szokásos “jaj most ezt miért kell?” volt… :( Egyszerűen ez van mindig, ha az érzéseimről beszélek. Mindig le van söpörve az asztalról. Sőt, még én nem vagyok megértő, hiszen gyűlöl itt lakni és stresszes. Megértem, én is. De pont a szex lenne az egyik dolog, ami egy alapvető szükséglet. És nem, nem a szexet kívánom, hanem őt, a vele való szexet. Mindegy türelmes leszek.

Hazafelé is összevesztünk. Közölte, hogy az esküvő előtti egy hónapot külön akarja tölteni, mert így nem tud lefogyni, hogy együtt vagyunk állandóan. Én ezt nem tartom jó ötletnek, de ezen már túl vagyunk, elfogadtam, csinálja. De attól még én tényleg szexinek és gyönyörűnek látom őt, amit szoktam is neki mondani. Na, most erre határozottan rám förmedt, hogy még egyszer el ne mondjam, mert ő undorítónak érzi magát és ne bosszantsam.

Mondtam neki, hogy ezt válasszuk szét: nem azt mondom, hogy ne fogyj, mert így vagy nekem tökély. A legfontosabb, hogy ő jól érezze magát a bőrében és ha fogyni akar, akkor támogatom. De attól még, ha ránézek és rajtfilmes szívecskék jelennek meg a szemem helyén, akkor hadd mondjam már el, hogy gyönyörű.

Ellenben ő erre visszavágott, hogy 75 kiló vagyok és az nagyon kevés, nagyon gáz. 175 centi magas vagyok. Viszonylag izmos (nem nagyon, de az átlagnál jobban), kis váll, néki kar, enyhén kockás has. És én így jól érzem magam a bőrömben nagyon. Ő azt mondta, hogy ez akkor is gáz, kéne rám 10 kiló. Ez ugyanúgy body shaming és geci szarul esik. Pláne így, kontextusba helyezve.

Régen nem bírta ki, hogy ne érjen hozzám. Naponta többször is csókolóztunk. Iszonyat kémia volt köztünk.

Most, amióta megjöttünk nyaralásból, semmi. Ma egy vicces szituban megemlítette, hogy “pasi vagy, nem fogok bókolni”. Pedig kéne néha. Vagy ha nem, akkor éreztetni. De ez sincs. Nem érzem jól magam, nagyon romboló ez az önbizalmamnak. :( 

Ha megölelem, akkor “jaj, ne” a reakció. Ha nyomok egy puszit a karjára, elhúzódik, hogy “jaj ne, már adtad volna a következőt, nem látod, hogy nem vagyok rá vevő?” - De, látom. Hetek óta. Ezt kellett volna mondanom, de ma este színházba megyünk és nem akarom elbaszni a vibe-ot. Ráadásul Kölyök mamázik a hétvégén, hátha így majd…

De ha így sem, akkor majálisig még biztosan nem konfrontálódnék, mert ezt leszámítva jól megvagyunk. Csak épp nem szerelmes pár minőségben, inkább, mint két nagyon jó barát, akik együtt laknak. 

Nem vagyok spirituális alkat, de valahogy mégis tényleg az az érzésem, hogy visszakapom a karmámmal azt, akit H ellen elkövettem: a túlzásba vitt piszkálódások, érzelmi magára hagyatottság, érzelmek invalidációja és szerintem idő kérdése, amíg megkapom azt, hogy azért nincs sexy time, mert nem tud rám férfiként nézni. Közepesen nagyobb összeget mernék erre feltenni.

De nem hibáztatom, ha így lesz, erről csak én tehetek. Nem állok ki magamért, mindig, mindent megkérdezek tőle, hogy minimalizáljam a konfliktusokat és a potenciális letolásokat.

Talán csak a keserű fájdalom mondatja velem ezeket. De lehet, hogy csak ezek hozzák meg a bátorságot, hogy le merjem írni:
Nem szerelmes belém. Unalmas vagyok neki. De kényelmes és biztonságos. Nem vagyok rossz pali sem, de nem vagyok egy alfahím. Viszont nagyon tudok szeretni, gondoskodni, viszonylag kreatív is vagyok. Emiatt racionális döntés vagyok. Kölyök is szeret talán, jó hatással is vagyok rá. Ráadásul az anyja nem hitt benne, hogy ő valaha meg fog állapodni valaki mellett, így kudarc lenne feladnia.
Valószínűleg szeret, de csak mint embert, barátot. Nem hibáztatom, hogy elmúlt. Hatalmas lánggal indult és pont olyan gyorsan el is égett benne.

Neki Zs volt az igazi. Ugyanolyan geek, mint ő, rá felnézett, pedig kapca mód bánt vele. Jó volt vele a szex is, mindent megéltek.
Karma, amit Zs-től hozott: Zs utált levetkőzni és strandolni. Most ő tesz tönkre pillanatokat azzal, hogy nem fogadja és szereti a testét úgy, amilyen. Fittyet hányva arra, hogy én odáig vagyok érte.

G is jó pali volt, de kicsit éretlen.
Cserébe biztos iszonyat jó volt vele is a szex, hiszen 10 évvel fiatalabb volt. Közös tetkó, ennél nagyobb elköteleződés számomra nem létezik.
Karma, amit G-től hozott: bántás, értetlenség - láttam screenshotot:
G: Akkor legyen vége, mindig csak bántalak, szakítsunk és nyugotan tudsz aludni.
E: Az nem opció, hogy nem bántasz, hanem szeretsz?
Ugyanez a beszélgetés zajlott le köztünk is, csak a nemi szerepek felcserélődtek...

De ott volt R is, akivel az eljegyzés is napirenden volt, de megfutamodott az első nagy veszekedésnél.
Karma, amit R-től hozott: Ő is állandóan azzal jön, hogy hazaköltözik és/vagy szakítsunk, amikor egy kicsit jobban összeveszünk.

Ott volt még Á, akivel egy család voltak, sok mindent megéltek.

Én mi vagyok? Csak egy M, egy epizódszerep. Ennyinek érzem magam. Nem tudom mennyi jut nekem hány évad van még hátra.
Annyira szeretném, ha valami változás állna be és érezném újra, hogy szeret, oda van értem, ahogy ő mondta "nem tud nem hozzám érni". Ezer éve nem láttam a tüzet azokban a gyönyörű, meleg barna szemekben... :(

Mindig csak ő...mindig csak neki rossz. De ha a másiknak rossz, neki tutira rosszabb.
Én közben próbálom felvidítani apró gesztusokkal (főzök, reggelit készítek, üzeneteket hagyok, talpmasszázs), nagyobbakkal (szerelmes levél, ajándékok), de semmi sem tudja ilyenkor kimozdítani. Sőt, sokszor még teher is neki.
És nem, nem azért csinálom ezeket a dolgokat, mert viszonzást várok, de amikor ennyi időn át ennyire egyoldalúvá válnak a dolgok, az kimeríti az embert és olyan kérdések formálódnak a fejemben, hogy mi lehet a baj? Mit csinálok rosszul? Mit nem csinálok? 

A szülinapom óta 2 hónap telt el és már előtte sem igazán kaptam annyi törődés és odafigyelést, mint amire vágytam volna. Azóta meg pláne nem. A szülinapom az álom jó volt! Soha ilyen érzésem nem volt még, hogy ennyire odafigyel valaki rám.
Én igyekszem megértő lenni, hogy sok démonnal kell szembenéznie, de próbálok minden tőlem telhetőt megtenni, hogy jobb legyen. Tanulok a Kölyökkel, most is éppen a töri jegyzetet írom ki neki papírra, amit online küldött el a tanár. Ezt holnap tesi óra helyett (felmentést kapott holnapra) tudja tanulni az utolsó órában lévő témazáróra. Tegnap elmentem vele suliba, mert reggel szólt, hogy nyelvtan dolgozat lesz és elfelejtette. Így a villamoson és a buszon tudtunk együtt tanulni még 45 percet. Ez E ötlete volt egyébként, örültem, hogy nem lebaszás volt, hanem konstruktív gondolat. Szuper volt! És én is örültem, mert hasznosnak éreztem magam. Hálát nem várok, hisz nem ezért csinálom. Ez nem segítség, csak kiveszem a részem, így működik egy család és nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy "bevettek" a családba. Még ha ő ezt többször ki is jelentette, hogy nem vagyunk még egy család.

Ma délután is tanultam a Kölyökkel és...élek a gyanúval, hogy ő addig más elfogaltságokkal töltötte az idejét. Ami nem teljesen fair, mert az utóbbi időben nagyon megritkultak az intim együttlétek.
Amióta megjöttünk nyaralásból, azóta 1x voltunk együtt, akkor is praktikus jelleggel, mert fájt a feje és megkért rá. 
Illetve egy hete, pénteken reggel a szokásos 6:25-ös ébresztő előtt 10 perccel bemászott az ágyba és megfogta a derekam. Mivel előtte többször utasított már vissza, nem is mertem gondolni semmire, főleg, hogy 10 perc az nettóban elég is lehet egy gyors akcióra, de ha akkor ébred az ember, akkor azért az bruttó 20-25 perc kéne, hogy legyen. Eleve, mire leesik a szitu, kicsit rendberakom magam, nem büdös szájjal gondoltam.
Apropó, büdös száj. Ma gyrost hoztunk vacsira és gondoltam megcsókolom, órákkal később, de elfordította fejét, undorral az arcán. Azt mondta, hogy nem akar csókolózni, mert abból szex lesz és ahhoz nincs kedve. Ez hízelgő is lehetne...de tegyük kontextusba: ezt egy olyan nő mondja, aki a korábbi pasijaival azért veszekedett, mert neki napi 2 szex a minimum és ez korábban nekünk is megvolt (volt, hogy 2 nap alatt 11, de ki számolja). Illetve nekem azt mondta még az ismerkedési fázisban, hogy "ha szeretem a párom, akkor kívánom és a szex az olyan dolog, amibe lehet menekülni a gondok elől". 
Oké, akkor ezek biztos nem "olyan" gondok.

De vannak itt más apró hazugságok.
Például, a korábban említett blogjában voltak screenshotok egy sráccal való beszélgetésből, ahol "az év leghelyesebb pasija" volt a srác, illetve olyan beszélgetések zajlottak köztük, mint "adok egy puszit a szádra", vagy "fogdosnám a segged". Ez totál nem érdekelne. Nem vagyok az exekkel foglalkozó pasi, sőt. A múlt az a múlt, nem véletlenül lett ex az ex - ő meg még ex sem volt. A gond ott van, hogy az ő szabályrendszere zéró toleranciás. Nekem meg kellett szakítanom minden kapcsolatot minden nővel, aki valaha is akár csak flörtölt velem. Nyilván gond nélkül megtettem, mert nem fontos nekem ez, nem érdekelnek különösebben, nyilván hozzá vagyok lojális. Persze itt tudom, hogy sokan háborognak, hogy ez kontroll mánia és határsértő. Nekem tág határaim vannak, úgy fest.

De ott vannak más apró hazugságok is. Például állítása szerint sosem volt együtt senkivel nyilvános helyen. Ehhez képest a múltkor a google drive-jára feltöltött pár fájlt és ott volt egy olyan dokumentum, amiben az egyik exe neve szerepelt + az "aranyköpések" szó. Ott le volt írva egy sztori, tóban történő szexelésről. Ez szintén nem érdekel, az viszont rossz, hogy erről is kamuzott.

Ami hatalmas red flag lehetne, hogy alapveőten eléggé kupis, hanyag. Ma is a következő terraformálás történt amikor elment hajat mosni a délutáni sorozatozás után: kólás doboz kidob, csokis papír kidob, szétszórt kinderek összerakása a dobozba és lerakása az asztalra. Félig megivott Pepsi kiborítása (mert az SZAR), tejes pohár kivitele a konyhába, mosogatógép ki-be pakolása. Majd amikor látja, hogy az 1000. hajpakolás sem segített sajnos a haján, akkor beszólt, hogy "ezt is nekem kell megcsinálni?" - és tartja a fogkeféket a kezében. De persze lehetne rosszabb is. Nálunk esti rituálé a közös fogmosás és amikor büntetn...akarom mondani rossz kedvű és haragszik rám, akkor egyedül mos fogat.

Szóval rumlis. Ugyanezt a kuput hagyja maga után a fürdőben is, meg bárhol. Ezzel nincs baj, ahogy korábban már leírtam, ezt megtanultam a szar kapcsolatomból: ha valami zavar a másikban, akkor ne basztasd vele. Ha eléggé zavar, tedd el utána. Ha elől hagyod, akkor meg legalább látja. 
A gond és a lényeg itt jön: a telójában utálja a kupit. Emiatt az üzenetei egy részét törli, archiválja, némít beszélgetéseket, hogy ne jöjjön fel értesítés. Iszonyat red flag-ek. És van 3-4 accountja, e-mail és Facebook is. Ki tudja mi csinál...és már indulásnál is furcsa volt, hogy egy tök friss képet mutatott az egyik exéről, bátorítva engem, hogy az az exe milyen ocsmány volt. Tehát stalkolja. Csodás. Azt az exét, akiről tudom, hogy a legjobb volt a szex. Kibaszott konstruktív dolgok ezek. :(

Szomszéd dübörög. Gondoltam magam mellé teszem a kanapéra a távirányítót, hogyha kiabál, hogy kapcsoljam ki a TV-t, akkor azonnal le tudjam venni a hangot. Nem volt rá szükség, kirongyolt a fürdőkádból vizesen: “hol a faszban van a kapcsoló?” - Itt, mellettem. “Ennél jobban nem tudtam volna eldugni, az fontos.”
De ha kiabált volna, hogy vegyem le a hangot AZONNAL és az asztalon maradt volna a távirányító, akkor kaptam volna a lebaszást, hogy 2 másodpercig tart elmennem a távirányítóért.

Kölyök hatalmas lebaszást kapott ma. Miközben vele beszélt az előszobában, én el szerettem volna venni a kabátját, hogy felakasszam a fogasra. Ettől iszonyatosan kiakadt, hogy rombolom a tekintélyét, mintha ő erre sem lenne képes, hogy felrakja egyedül. Máskor meg az volt a baj, hogy végignézem, hogy pipiskedve tudja csak felakasztani. 
Lehet, hogy én nem tudok megfelelően disztingválni és ez más helyzet, de nem éreztem, hogy ezzel rosszat csináltam. De majd odafigyelek.

Semmi sem jó.

Nem vagyok jól. Kikészítenek ezek a beszélgetések, a szavak, mondatok amiket leír és soha nem másítja meg utólag sem. Soha nem mondja, hogy bocsánat, de elragadták az indulatai, vagy a rossz hangulat. Ezek ott maradnak, fájdalmas, be nem gyógyuló sebeket okozva. Nagyon nem vagyok jól.

Aztán találkozunk. Nagyokat sóhajt, de a konyhában nagy, családi ölelések közepette oldódik. Nevetgélünk a Kölyök lábszagán, vagy a cicán. Kicsit én is feloldódom és elfelejtem, hogy pár pillanattal korábban még megkérdőjelezte a szerelmem, vagy azt mondta, hogy nagyon elege van belőlem. Én pedig elfojtom ezeket, mert nem akarom elbaszni azt, ami jó, amikor jó. Mert úgyis csak drámázásnak hívná és azt mondaná, hogy "ezt most miért kell?"
Nem vagyok jól.