Régen nem bírta ki, hogy ne érjen hozzám. Naponta többször is csókolóztunk. Iszonyat kémia volt köztünk.

Most, amióta megjöttünk nyaralásból, semmi. Ma egy vicces szituban megemlítette, hogy “pasi vagy, nem fogok bókolni”. Pedig kéne néha. Vagy ha nem, akkor éreztetni. De ez sincs. Nem érzem jól magam, nagyon romboló ez az önbizalmamnak. :( 

Ha megölelem, akkor “jaj, ne” a reakció. Ha nyomok egy puszit a karjára, elhúzódik, hogy “jaj ne, már adtad volna a következőt, nem látod, hogy nem vagyok rá vevő?” - De, látom. Hetek óta. Ezt kellett volna mondanom, de ma este színházba megyünk és nem akarom elbaszni a vibe-ot. Ráadásul Kölyök mamázik a hétvégén, hátha így majd…

De ha így sem, akkor majálisig még biztosan nem konfrontálódnék, mert ezt leszámítva jól megvagyunk. Csak épp nem szerelmes pár minőségben, inkább, mint két nagyon jó barát, akik együtt laknak.