Összevesztünk. Sorozatozás közben 2x próbáltam meg rámászni. Egyszer visszautasított, mert túl gyors vagyok, másodjára pedig azért, mert túlságosan “tornagyakorlatos” voltam. És itt borult a bili. Elmondtam, hogy nem tudom, hogy hogy közeledjek felé, már nem is merek, mert mindig eltolt, visszautasít. Ezen felháborodott, hogy rátolom az egészet. Itt gyorsan közbevágtam, hogy tudom, hogy szar szitu van, sok a stressz és próbálok megértő lenni, nem akarok tapintatlan lenni. Erre visszadobta a labdát, hogy hát pedig mindig rosszul időzítek, ha pedig neki van kedve, akkor meg bénázom. Katasztrófa vagyok.

De pozitívum, hogy legalább elmondhattam amit akartam, miután megkértem rá, hogy hallgasson meg. Ez nagy dolog. Nem tudom, hogy hogy fogunk túljutni ezen a válságon.