Mártír hisztinek hangzik, de tényleg.

Egész jó vibe volt az elmúlt pár napban, de ma megint le lettem baszva nulláról százra. Elhatározta, hogy festeni szeretne. Én iszonyatosan tehetségesnek látom írásban és rajzban, szóval igyekeztem nem túlságosan lelkesnek lenni, mert azt utálja. “Túltolom”, ahogy ő mondja. Így csak annyit mondtam, hogy örülök neki, remélem örömét leli majd benne, mert nagyon tehetséges.

Itt borult a bili, mert ő ezek miatt azt érzi, hogy nyomást helyezek rá, emiatt nekem köszönhetően el is ment a kedve az egésztől. Majd miután ezt hozzám vágta, elment aludni.

Értem, hogy lehet túltolom a lelkesedést, de ez a reakció és hibáztatás nem fair.