Vajon ha nem lennék, akkor utólag értékelne? Ahogy eleinte beszélt rólam, velem, az nagyon jó volt: "fogalmad nincs, mondhatni fogalmatlan vagy, hogy mennyire jó vagy" és társai. Azóta mi van? Kontrol mánia, bármi amit csinálok az rossz, beleköt mindenbe, ő mindent jobban tud és a törekvésem devalválja teljesen azért, mert néha valami nem sikerül elsőre jól, vagy mert nem úgy csinálom, ahogy szerinte jó.

De ha ő hibázik, az soha nem probléma.
Én rendszeresen megkapom, hogy elöl maradnak a gyümölcsök a pultok és megrohad. Én soha semmilyen gyümölcsöt nem tettem a hűtőbe, mindig a pulton tartottam, mert a boltban sincsenek hűtve (1-2 kivételtől eltekintve). 
Ezért mindig lecsesz, hogy pazarlás és "gratulál".
Mindeközben ő is minden nap elsétál a pult mellett és látja, hogy ott vannak a szóbanforgó termények, amiket igazán eltehetne ő is.
Ezen a szinten voltam én is 4-5 évvel ezelőtt még. Hagytam, hogy a másik hibázzon és utána ráolvastam. Nem egyszerűbb ilyenkor eltenni? Vagy akkor legalább szólni. Normálisan.

Vagy egyszerű példa, de ma ráborította a moziban Kölyökre a kólát, ami miatt foltos lett a kabátja és a nadrágja. Ezen jót nevettünk mindannyian. De azon már nem nevetett, hogy M a nadrágjába törölte a popcornos kezét és maszatos lett. Már hagyományosnak mondható rage-be kezdett, hogy nem vigyáz a cuccaira, hogy néz ki és "nagyon elege van belőle már". Rossz ezeket látni, hallgatni. :(
Nincs benne tolerancia mások hibái iránt, pedig klisé, de senki sem tökéletes. Ő sem az, de így szeretem, ez így lenne normális.