Érdekes, hogy amikor én dolgozom és 5x megkérem, hogy most szeretnék haladni a melómmal, mert megyek elé (sok cucca van) és nem fogok végezni, akkor fittyet hányva küldi a linkeket tovább. Ha meg ő hanyag módon bedob egy linket minden komment nélkül és megnézem, akkor utána lecsesz, hogy "neeee, veled akartam megnézni". Majd közlöm, hogy azt hittem Te megnézted már, akkor megkapom, hogy "dolgozom...". Na ne.

Nem veszi komolyan, hogy fáradt vagyok. Ha komolyan venné, akkor nem baszna, le, hogy 3:00-kor nem ébredek fel arra, hogy rohan a csincsilla a ketrecben úgy, hogy tudja, hogy 1:00-kor feküdtem le.

Nekem soha, semmilyen bajom. Állítása szerint elege van, hogy csak nekem van bajom és engem kell sajnálni, de engem SOHA nem sajnál, ha ő okoz nekem bajt, szomorúságot. Azonnal mártírkodik, hogy ő a szar és hagyjam ott. Azonnal lesöpri az érzéseim az asztalról, hogy hiszti, picsogás, dráma, majd elkezdi sajnáltatni magát, hogy neki milyen szar és már rajta is van a reflektorfény.

Az tök oké, hogy neki fél éve depije van, tökre ne vegyem magamra, meg azt sem, hogy büntet amikor baj van. Könnyű a "nincs kedvem hozzád" mögé bújni, de ez valójában büntetés, szeretetmegvonás. Ha ezt meg tudja csinálni, akkor baj van. Erre mindenki legyen tekintettel, de ez nem normális, hogy ennyi ideig minden szar. És tényleg, soha nincs olyan, hogy valami tökéletes, vagy legalább "jó". Ami fura, mert tudom, hogy megjárt minden dolgot, volt lent nagyon ő is és ahhoz képest csodás az élete. De ez valamiért nem mérvadó. Szar minden, nincs minek örülni...szerinte. Ez baj.