Csodálatos, ma újra megkaptam egy olyan mondatot, hogy soha nem akartam hallani.

Szerinte én állandóan a tükör előtt vagyok és minek foglalkozom magammal ennyit. Ez férfiatlan, ostoba is vagyok, mert nem tudom azt, ami tény, hogy a kenceficék tönkreteszik a hajam. 
És nagyon jól tudja, hogy H ezzel/ezekkel trappolt bele az önbecsülésembe számtalanszor.
Én sem értek egyet nagyon sok mindennel amit csinál, és nagyon sok mindent butaság amit ő tényként kezel, mégsem oktatom ki, mert akkor ugye kiakad, hogy „szóval minden szar mit csinálok”

És amikor én a kiakadására, hogy üvöltözve a fejemhez vágta a dolgokat, csak annyit mondtam hogy „oké”, akkor még neki állt feljebb, hogy “flegmázzál csak”. Remek dolgok ezek.

Utána ugyanígy higgadtan elmondtam neki, hogy nem oké, hogy ennyire kiakad, de ezt validálta azzal, hogy ostobaságokat csinálok, jó, hogy kiakadt. Nem, nem jó, nem oké.