Nem vagyok jól. Kikészítenek ezek a beszélgetések, a szavak, mondatok amiket leír és soha nem másítja meg utólag sem. Soha nem mondja, hogy bocsánat, de elragadták az indulatai, vagy a rossz hangulat. Ezek ott maradnak, fájdalmas, be nem gyógyuló sebeket okozva. Nagyon nem vagyok jól.

Aztán találkozunk. Nagyokat sóhajt, de a konyhában nagy, családi ölelések közepette oldódik. Nevetgélünk a Kölyök lábszagán, vagy a cicán. Kicsit én is feloldódom és elfelejtem, hogy pár pillanattal korábban még megkérdőjelezte a szerelmem, vagy azt mondta, hogy nagyon elege van belőlem. Én pedig elfojtom ezeket, mert nem akarom elbaszni azt, ami jó, amikor jó. Mert úgyis csak drámázásnak hívná és azt mondaná, hogy "ezt most miért kell?"
Nem vagyok jól.