Így érzem magam.

Nincsenek szem előtt tartva az én igényeim, szinte mindig hozzá kell alkalmazkodni, hogy ne menjek az agyára, ne akadjon ki. Példa: ne mászkáljak a lakásban amíg a kádban van. De azért legyen rend a konyhában, legyen elmosva elég pohár. Vagy ne teregessek a közösen tölthető időben, de azért mindig legyen minden póló tiszta. Múltkor kimostam mindent, de tényleg annyira mindent, hogy üres volt a szennyes. Ez volt hétfőn. Ma pont az a póló hiányzott neki, ami volt rajta ebben a pár napban. Aztán persze előkerült, ledobva egy sarokban. Mire megjegyezte, hogy nagyon gyűröttel a cuccaink. Mondja ezt egy olyan lány, aki egy forgószékre ledobott ruhakupacból öltözködött korábban.

Le van szarva, hogy nekem igényem lenne több bújásra, ölelésre és ha nem kapom meg, akkor én megyek oda. De most telibe megkaptam, hogy ez nem férfias. Bakker, újra ez a karma…én is mondtam H-nak ilyeneket anno, hogy nem nőies X és Y dolog a viselkedésében. 

Ma reggelire csinált gofrit, ez cuki volt tőle! Nagyon kellenek ezek, nagyon hiányoznak az apró gesztusok: kis üzenetek, figyelmességek.