Mint a Kölyök cipője. Nem tartottam jó ötletnek fehér cipőt venni egy 15 éves tininek, főleg annak a tükrében, hogy tényleg kajla, hebrencs és nem vigyáz a cuccaira. Este szép titokban le is takarítottam a 2 hetes mocskot róla, mert ha E kiszúrja, abból újabb lebaszás lesz. De nem bírálok, nem szólok.
Főleg így, hogy már ott tartunk, hogy nem kérdezhetek semmit. Megint mártírkodás és túlzás lehet, de nem tartom normális dolognak, hogy le kell harapnia a fejem mindenért. Ma felhúzott térdekkel ült, a keze pedig a térdhajlatába volt bedugva, én meg csak megkérdeztem, hogy “fázik a kezed?”. Erre jött a szokásos “jaj hagyjál már a hülyeségeiddel, mit kell ilyen baromságokat kérdezni?! Inkább maradj csendben, ha csak bugyutkaságokat tudsz kérdezni”…és csak állok és nézek, hogy most tényleg így kell reagálni? Tényleg ennyire bosszantó vagyok? Akkor mégis minek van velem?
Ma reggel elmentem gyógyszertárba Kölyök gyógyszeréért, amit manapság alig lehet beszerezni, de nekem sikerült. Hazafelé reggelit vettem, közben felhívtam a futárt, hogy a várt csomagot tegye be a villanyóra szekrénybe. Ő felajánlotta, hogy fussunk össze útközben és odaadja. Bevásárlás után találkoztunk is, örültem, hogy hamarabb megvan a festő felszerelés. De közben volt a másik futár egy utánvétes csomaggal is nálunk, E meg hívott, de nem vettem fel. A gond ott volt, hogy második hónapja nincs bankkártyája, mert egy csalás miatt letiltotta. Emiatt nálam van minden fizetési lehetőség, ő meg hívott volna, hogy mi legyen. Nem tudtam felvenni, de már azonnal kaptam a lelki terrort, hogy mi lenne, ha baj lenne és “hol a faszban vagy?”. Persze ezt is megoldottam, felhívtam ezt a futárt is, vele is lent az utcán találkoztam és kifizettem a csomagot. Aztán siettünk, mert délre moziba kellett érni. Azt persze senki sem kérdezte, hogy én meg tudom-e oldani a mai napot egyáltalán. Főleg, hogy múlt héten is volt egy day offom, meg szerdán is és szinte ma is. Persze megoldom örömmel és szívesen, meg segített is kiteregetni végre, de egy kis figyelmesség jól esne gyakrabban.
