Nem vágytam arra, hogy újra hajnalig dolgozzak és külön kerüljek ágyba. Vagy, ha lehet ezt fokozni, még “különebb”. Bezárkóztam, falakat építettem és az érzéseim egy része úgy érzem, kissé elhalt. Egyszerűen a fájdalomtól a hegek érzéketlenek lettek. Muszáj volt ennek így történnie, mert nem bírtam…

Kezd lassan átmenni egy határon az, hogy mennyire alkalmazkodom. Hétfőn hazajött munkából, mert rosszul volt, és kedden is itthon maradt gyógyulni. Ma is itthon maradt még, de mivel már lassan nincsen tiszta ruha, ezért ma mosnom kell. Ehhez viszont be kell szednem a szárítóról a megszáradt ruhákat.…

Ma rendeltünk kínai kaját és amíg leszaladtam a közei kisboltba kóláért, addig megtálalt a kanapén, behozta a kaját és így várt. Ebből, ha csak heti 1-2 lenne, vagy jobban érezném, hogy értékeli amiket teszek, akkor ezerszer boldogabb lennék és ez a blog is létjogosultságát vesztené. Este azért…

Játszottunk. Megpaskoltam 2x a pucér fenekét amíg előttem sétált. Visszakézből kaptam a vállamra egy nagyot és utána egy pofont, amitől csilingelt a fülem. Bocsánatkérésbe csomagolt “megérdemelted”. Csodálatos.  

Hazajöttem edzésről, gondoltam hátha reggelivel vár. De nem. Sőt, ő mondta, hogy mikor csinálom a reggelit. Mindezt a fürdőkádból. Persze megint én alkalmazkodom hozzá. Fél évvel ezelőtt, még figyelt volna arra, hogy megjövök edzésről, és valszeg le akarok zuhanyozni. De mint mindig, nekem kell…

Mégis, miért van velem? Gyakran teszem fel magamnak ezt a kérdést. Próbálok megértő lenni, hiszen: depressziós a munkája miatt, amit értelmetlennek lát és nem érzi magát megbecsülve. Utálja a szomszédok miatti dübörgést. Utálja, hogy nem úgy megy a diéta ahogy szeretné. Brutál rosszul alszik,…

Cukin sétáltunk haza. Fogtuk egymás kezét, nevettünk, terveztük a jövőt, együtt, egymással. Hazaérve elterültünk a kanapén, kezem a combján, ujjaink a telefonjaink képernyőjén. Pár perc elteltével elkezdtem gyengéden simogatni, játszott az ujjam az anyagon. Erre ő a szokásos módon, hirtelen…

“Szana szét leszel szeretgetve” ”Hálád vagyok, nagyon meg fogom hálálni” Soha be nem váltott ígéretek. De nem is vágyom grandiózus dolgokra, csak egy kis tiszteletre, megbecsülésre és törődésre. :( De teljesen feleslegesen sóvárgom ezekre a dolgokra, nem érdemlem meg. A barátaim is leszarnak.…

Egy beszélgetésben felmerült, hogy nem sokat próbálkozom, amit megköszönt, aztán azért kikérte magának, hogy sokszor lennék visszautasítva. Pedig de. Mert vagy tapintatlan vagyok, vagy béna, vagy nem időzítek jól. A kémia mintha teljesen felszívódott volna részéről. Ez nem rólam szól már.