Már beszélünk, de azért reggelente még mindig van dráma. Szerinte én nem tartom tiszteletben a határait...igen, lehet, hogy van amin átmegyek néha, de nem szándékosan, hanem mert annyi határa van, hogy képtelenség észben tartani, de igyekszem. Ezzel ellentétben ő nem tiszteli sem az időm, se semmit.

Beszélünk, nevetünk, de puszi és érintés nincs. Közös dolgok nincsenek. Elmegy aludni szó nélkül, nem ér hozzám, stb. Szándékosan büntet, de ezzel a gyerekes és éretlen viselkedéssel csak az ellenkező hatást éri el: megtanulok nélküle élni. Öreg vagyok már az ilyen játszmázásokhoz, egymás büntetéséhez. Most akkor vagy megyünk tovább együtt, vagy nem. Vagy meg tud bocsátani, vagy nem. De ennek semmi értelme. Megalázó, méltatlan és éretlen. És nem azért, mert most engem próbál büntetni, hanem mert ez az érzelmileg éretlen emberek fegyvere. Gyerekes, kicsinyes bosszú.

Elegem van abból, hogy hogy beszél velem akkor, amikor csak kérdezek valamit. Mindenhez hozzá kell fűznie, hogy "ahogy elmondtam 77ezerszer", vagy hogy "azt mondtam, hogy XY, mi nem világos?". Ezek nélkül a kommentek nélkül is lehet kommunikálni. Én is van, hogy többször mondok el neki valamit, mert nem érti vagy nem emlékszik. Türelem? Tisztelet?