Összevesztünk a szomszédokon illetve azon, hogy szerinte szarul intézem a dolgokat.

Másnap reggel is minden apróság miatt belém áll. Normálisan mondtam neki, hogy ne bántson, így is elég rossz ez az egész, mire közölte, hogy ha nem tetszik, akkor elmehet. Higgadtan, sírást nyelve mondtam neki, hogy az nem opció, hogy marad és nem bánt?

Minden veszekedésnél feljön a “hagyjál el/elmegyek” verzió és ebbe belepusztulok. De ha ezt mondom neki, hogy ez fáj, akkor megkapom, hogy nekem minden fáj, drámázom.

Elvonult a hálóba, becsukta az ajtót maga mögött egy szó nélkül. Utána mentem, elkezdett flegmán beszélni, hogy “geci, nem hiszem el, hogy fél percre nem hagysz magamra”.

Múltkor békén hagytam, akkor egy óra elkezdett filmet nézni a telóján, majd egy óra múlva ment a vagdalkozás, hogy kurva szar este volt és én milyen jól elvoltam. Holott csak pakoltam, takarítottam, lefoglaltam magam amíg vártam, hogy megnyugszik, ahogy azt akkor is kérte.

Mártír drámázásnak fog hangzani, de úgy érzem nem tudok jót csinálni.