Minden kapcsolatban vannak olyan időszakok, amikor az egyik többet tesz bele, mint a másik.
Mindig, minden szentnek maga felé hajlik a keze, ez is tény. És brutál nárcisztikus lesz amit most csinálni fogok, de...

Mindig kiveszem a tejet a hűtőből, hogy ne legyen jéghideg mire hazajön.
Hetente 2-3x főzök. Diéta alatt minden este kiadagolom az ételt másnapra, cetlikre leírom a mennyiségeket, grammra pontosan.
Úgy sütöm a csirkét ahogy ő kérte, mert szerinte csak az elmeroggyantak sütik úgy, ahogy én sütöttem. És ahogy 20 éve (amióta főzök) mindenkinek megfelelt. Ki és bepakolom a mosogatógépet. Letörlöm a putltot. Amire ő kiborít mindent, morzsázgat reggel, stb. A mosogatógépbe szinte soha nem pakol be semmit. Ha letörlök valamit, akkor fixen összekeni krémes/hajbalzsamos, vagy akármilyen kézzel.

Ha összeporszívózok, akkor Murphy törvénye, de aznap este kiengedi a csincsillát futkosni, aki összekakilja a szobát, ő meg az esetek felében nem foglalkozik ezzel.
A csincsilla megrágja a szegélylécet, amit egyszer szóba hoztam, ő pedig dacosan reagált rá, hogy akkor nem lesz szegény kiengedve többet. Én mondtam, hogy legyen, csak figyeljünk rá oda.
Gyakran megmasszírozom a talpát filmezés közben. Neki ez még soha nem jutott eszébe.

A szexet is mindig én kezdeményezem. Ráadásul napok óta távolságtartó és elutasít minden közeledést. De régen "állítólag" napi 2x kívánta. Akkor csak velem lehet a baj. Vagy azzal ahogy közeledek.

Csak hétköznap tudom a házimunkát végezni, mert ha hétvégén csinálnám, akkor összevont szemöldökkel rám szól, hogy üljek már le, nyugodjak már le és filmezzünk. De ha meg non-stop együtt vagyunk, akkor előbb-utóbb megkapom, hogy neki kell "én idő". Emiatt a hétköznap délelőttök/reggelek teljesen rámennek a takarításra, mosásra, hajtogatásra, bevásárlásra, főzésre. 

Elég gyakran hagyok kis cetliket, amiken szép napot kívánok neki, vagy kitartást, vagy jelzem, hogy szurkolok, ha tudom, hogy nehéz/fontos dolgok lesznek aznap.

Elmegyek a világ végére is azért a tejért heti 2x amit ő jobban szeret, mint a többit. Figyelem, hogy mikor fogy ki a kedvenc tusfürdője, fürdőbombája, fürdősója, stb.

Segítek mindenben amire megkér és abban is, amire nem.

Mivel külön alszunk 4 hónapja, ezért a nappaliban, az én fekhelyemen TV-zünk. Én majdnem minden este megigazítom az ágyát amíg a fürdőben készülődik. Ő soha nem igazítja meg az én fekhelyem.

Nagyjából 1-2 estét leszámítva 8 hónapja minden éjjel küldök neki egy rövid "jó éjt + valami vicces, aktuális dolog" hangüzenetet. 

Tiszteletben tartom, hogy reggel nem szeret beszélgetni, emiatt csendben elhúzok itthonról edzeni, pedig lenne kedvem szépen, lassan kimászni az ágyból, trónolni ott, ahova a király is gyalog jár, stb.

Az én igényeim le vannak söpörve az asztalról. Én is szeretnék masszázst kapni. Én is szeretnék a főztjéből többet enni. Szeretném néha azt hallani, hogy "ülj le, addig én kiteregetek". Vagy csak azt, hogy "teregess ki, addig sorozatozok/olvasok". Szeretnék néha egy nagy ölelés kapni, vagy hogy a szemembe nézve elmondja amit érez. Ha olyat érez. Szeretnék újra vele aludni és ha hozzábújni nem is, de fogni a kezét. Vagy érezni, hogy ő hozzábújik a hátamhoz. Vagy csak átjön hajnalban hozzám és tovább alszunk. Vagy szexelünk. Szeretném néha vonzónak érezni magam, akinek nem tud ellenállni, akire úgy néz, mint akkor...

...Nagyon hiányzik az az időszak, amikor írt nekem, rajzolt, odafigyelt mindenre amit kiejtek a számon. Az apró kis tettek, kedvességek. Most nagyon magányosnak érzem magam.