Sokszor érzem magam jelentéktelennek számára. Ezt sajnos nem oszthatom meg vele, mert tudom, hogy azonnal magára venné és visszaforgatná felém, hogy akkor ő mindent szarul csinál, semmi értelme semminek. Dühös lenne és szakítás közeli állapotig vinné. Ahogy az ilyen kríziseket a legtöbbször. A nagyobb veszekedéseknél többször akart már szakítani úgy, hogy ott a gyűrű az ujján. Nekem ilyenor nem is sejti, hogy mennyire összetöri a szívem.
Ha sejtené, biztos bocsánatot kérne érte. De nem szokott.

Vajon van arra valamilyen egyetemesen meghatározott mennyiség, hogy milyen gyakran kell(ene) fontosnak érezni magunkat egy kapcsolatban?
Jó lenne ezt szavakkal, vagy tettekkel kifejezni, implicit vagy explicit.
Meddig és mennyi csipkelődés fér bele? Mert a "varjú képű", vagy egyéb dolgok viccesek, 1-2x. Ha mellette azért hallom azt is, hogy mi tetszik, egyáltalán, hogy tetszem. Vagy hogy érezzem. De nagyon elmúlt már a "kigyullad alattam a szék" időszak és ez nagyon hiányzik. Nagyon vágyom rá, hogy úgy nézzen rám.
Vagy akár csak azt érezni, hogy nem akar elveszíteni a másik.
Boldog vagyok, hogy beszélünk a jövőről, a közös tevekről, miket akarunk megélni, stb. Ez nyilván a sorok között azt jelzi, hogy tervez velem, nem vagyok hülye. De jól esne egy kis romantika néha. 

És ezt sem mondhatom el, mert drámázás, picsáskodás, férfi hiszti, mártírkodás és/vagy lelki terror, nyomás lenne.

Jelentéktelennek érzem magam és már motivációm is egyre kevesebb van arra, hogy olyan dolgokat mondjak vagy tegyek, amikkel ezt ki tudom legalább provokálni. Mert hogy nincs rájuk reakció. 
Nagyon szeretem őt és érzem, hiszem azt, hogy ő is engem, de nagyon szeretném, ha ezt jobban kimutatná.