Nem várok hálát, nem várok köszönetet non-stop. Én éltem szar kapcsolatban ahol daráltuk egymás idegeit és egy valamit megtanultam: ha valami zavar, ne baszogasd a másikat vele, hanem tegyél ellene. Pakold el ami zavar. Vagy fogadd el. Sokszor voltam seggfej és csesztettem minden szarral az exem, rajta vezettem le a feszkót és igazi pain in the ass voltam. Úgy álltam hozzá, hogyha már takarít, miért nem tud úgy takarítani, hogy jó legyen. Sokat tanultam abból a rossz kapcsolatból.

Most folyamatosan pakolok: letépett nylon darabok zacskókról, csomagolásokról. Kiszóródott morzsák, félig otthagyott doboz kólák amiket már nem fog meginni, mert meleg és kiment a szénsav. Poharak, két korty tejjel, stb. 
De soha nem köszöni meg, hogy ezek varázslatos módon eltűnnek a lakásból. Nem kell hálálkodni, de egy apró köszi jól esne néha azért, hogy egyben próbálom tartani a háztartást.

És amit korábban írtam már, hogyha kitakarítok, akkor arra a legritkább esetben vigyáz egy percig is. A héten is hajtogattam ruhákat, titokban, a dolgozószobámban, ami már önmagában egy erős kompromisszum. Mert a közös időben nem hajtogathatok ruhát - cserébe néha zavarja, hogy állandóan együtt vagyunk, szóval itt érzek némi disszonanciát. Szóval behoztam ide a ruhákat, elkezdtem hajtogatni, ő meg fogta és arrébb dobta úgy, hogy hajthattam össze újra.

Ráadásul bocsánatot is egyszer kért 8 hónap alatt. Még az első hónapban feltűnt neki, hogy ugyanolyan papucsom van, mint az előző palijának, illetve vicces, de sok más hasonlóság is volt köztünk. Még a szülinapunk is egy napon volt. Egyszer kicsúszott a száját, hogy "Olyan vagy, mint Gergő, csak jobb". Ott láttam rajta, hogy nagyon megijedt, megölelt és bocsánatot kért. De azóta soha, semmiért. És vicces, de pont két napja volt szó arról, hogy az egyik ismerőse semmiért nem kér bocsánatot és hogy ez mennyire nagyon durván nárcisztikus dolog...hát.